Kertész Kálmán

Kertesz Kalman(1867. január 2. Eperjes (
Prešov, Szlovákia) – 1922. december 27. Budapest): zoológus, muzeológus. – A budapesti tudományegyetem orvosi karára iratkozott be, de a bölcsészettudományin végzett, ahol doktorátust szerzett 1894-ben. 1890-96. között Margó Tivadar mellett gyakornok ill. tanársegéd. A Magyar Nemzeti Múzeum Állattárában 1896-tól segédőr, majd őr, 1912-től igazgatóőr a légygyűjteményben, tárigazgató (1919, 1921). Az MTA levelező tagja (1910).

Tudományos munkásságát az egyetemen a kagylósrákok (Ostracoda) és a kerekesférgek (Rotatoria) tanulmányozásával kezdte, 1894-től haláláig a kétszárnyúak kutatója. A Diptera taxonómia széles területén dolgozott, legtöbbet a katonalegyek és rokonaik ("Notacantha"), illetve egyes torpikkelynélküli légycsaládok (Sciomyzidae, Lauxaniidae stb.) trópusi anyagairól publikált, több új légynemet és igen sok korábban ismeretlen új fajt leírva. Formosa, az orientális régió más területei, Új-Guinea, Dél-Amerika azok a területek, amelyek kétszárnyúival a legtöbbet foglalkozott. A magyar fauna feltárásában lényegesen kisebb a szerepe. A Fauna Regni Hungariae Diptera fejezetének létrehozásában Thalhammer méltánytalanul mellőzte. 1896-tól egészen rendkívüli gyűjtői kvalitásai és szorgalma eredményezte sok ezer légypéldányból fajok százait identifikálta; sajnos, alig publikált hazánk területéről. Ebben valószínűleg korai halála volt a legfőbb ok.

Világhírűvé légykatalógusaival lett. 1900-1901-ben a Tabanidae és Pipunculidae légycsaládok világkatalógusait még folyóiratban jelentette meg, majd 1903-1907. között M. Bezzi, P. Stein és Th. Becker társszerzőkkel megírta, teljes egészében szerkesztette és Budapesten kiadatta a palaearktikus nagyrégió kétszárnyúinak katalógusát. Már akkor dolgozott a kétszárnyúak világkatalógusán, amelyet 10 kötetre tervezett és egyedül írt. 1902-ben jelent meg az első 2 kötet a Magyar Nemzeti Múzeum támogatásával. A következő 5 kötetet saját költségén nyomatta ki Szegeden (a megjelenés helye Budapest). A még hiányzó 3 kötet kézirata (valószínűleg 1907-tel lezárva, de az évig bizonyosan elkészítve) teljesen készen várta a nyomdai munkálatokat, ám pénz hiányában a kiadás elmaradt. Kora dipterológusai minden munkájuk különnyomatát megküldték Kertésznek, így nála keletkezett több mint egy évtizeden át a legnagyobb ilynemű gyűjtemény. Könyvein kívül 70 tudományos dolgozata jelent meg magyar, német és angol nyelven.

A Magyar Természettudományi Múzeum légygyűjteményének megalapítója. 1896-ban e gyűjtemény 7 dobozban elfért, halála előtt a gyűjtemény kb. 250.000 példányt jelentett. A régi Magyarország minden táján, legalább 150 helység határában gyűjtött; a legtöbbet Gyón közelében. Megvásároltatta a Pokorny-féle légygyűjteményt (10.000 db, több típuspéldánnyal), illetve H. Sauter Tajvanon (Formosa) gyűjtött legyeinek kisebbik felét. Bíró Lajos az ő kérésére, sőt levélbeli tanácsai alapján gyűjtötte a legyeket Új-Guineában. Ő maga Franciaországban, Olaszországban, Németországban és Moráviában is gyűjtött kétszárnyúakat. Rendkívül kiterjedt nemzetközi kapcsolatait arra is fölhasználta, hogy kora legnagyobb dipterológusai múzeumunk anyagait földolgozzák. Ezáltal a gyűjtemény nagyságához mérve nagyon sok új faj leírásához használt ún. típuspéldánnyal gyarapodott a gyűjtemény (a légyfajok száma, amelyek elsődleges típusokkal voltak képviselve, meghaladta a 2.000-t). Többször járt tanulmányúton Nyugat-Európában: a londoni, a párizsi, a hamburgi és a brüsszeli múzeumok anyagain is dolgozott, illetve azok anyagait összehasonlításra használta.

A Magyar Rovartani Társaság alapító tagja, a Társaság szervezésében igen eredményes munkát végzett. Az elvégzett hatalmas tudományos munkán túl mintegy 40 ismeretterjesztő cikket írt. Rovartani folyóiratokban 19 akkor megjelent könyvet ismertetett, címszavakat írt a Pallas Nagy Lexikonába stb. Előadást tartott az I. entomológiai világkongresszuson Brüsszelben (1910), egyedül az Állattani Szakosztály ülésein 23 előadást tartott.

Fő művei: Catalogus Tabanidarum orbis terrarum universi (Természetrajzi Füzetek, 23, 1900, 1-79); Catalogus Pipunculidarum usque ad finem anni 1900 descriptorum (Természetrajzi Füzetek, 24, 1901, 157-168); Catalogus Dipterorum hucusque descriptorum (Bp., 1, 1902, 1-338; 2, 1902, 1-359; 3, 1908, 1-367; 4, 1909, 1-349; 5, 1909, 1-200; 6, 1909, 1-362; 7, 1910, 1-470); Orthorrhapha Nematocera (In: Katalog der paläarktischen Region, Bp., 1, 1-383); A magyarországi szúnyogfélék rendszertani ismertetése (Állattani Közlemények, 3, 1904, 1-75); Vorarbeiten zu einer Monographie der Notacanthen I-L. (Annales historico-naturales Musei nationalis hungarici, 6, 1908, 321-374 (I-XI); 7, 1909, 369-397 (XII-XXII); 12, 1914, 449-557 (XXIII-XXXV); 14, 1916, 123-218 (XXXVI-XXXVIII); 18, 1920-21, 153-176 (XXXIX-XLIV); 20, 1923, 85-129 (XLV-L); H. Sauter’s Formosa Ausbeute. Dorylaidae (Dipt.); Lauxaniinae (Dipt.); Syrphidae (Dipt.) (Annales historico-naturales Musei nationalis hungarici, 10, 1912, 285-299; 11, 1913, 88-101, 13, 1915, 491-534; 11, 1913, 273-285, 12, 1914, 73-87).

Irodalom: Kertész Kálmán: Az állattár - d) Legyek (In: A Magyar Nemzeti Múzeum múltja és jelene, Bp., 1902, 249); Horváth Géza: Beszéde Kertész Kálmán levelező tag ravatalánál (Az Akadémiai Értesítő és a Magyar Tudomány repertóriuma, 34, 1923, 137-138).

Bibliográfia: Mihályi Ferenc: Megemlékezés Dr. Kertész Kálmánról születésének 100. évfordulóján (Folia entomologica hungarica S. N., 21, 1968, 209-224); Mihályi Ferenc: In Memoriam Dr. K. Kertész, on the Centennary of his Birth (Annales historico-naturales Musei nationalis hungarici, 60, 1968, 5-10).