A gyűjtemény története
Az első feljegyzések szerint a Magyar Nemzeti Múzeum (a Természettudományi M úzeum jogelődje) 1851-ben három legyet kapott ajándékba. Nem sokkal később, 1856-ban már típus példányok is voltak a múzeumban, azonban sokáig nem volt gyűjteményfejlesztési koncepció. A gyűjteményt 1896-ban Kertész Kálmán vette át hét doboznyi különböző minőségű kétszárnyúval, közötte a Pokorny-féle anyagokkal. Kertész lelkiismeretes és odaadó gyűjteményfejlesztésének köszönhetően 1904-ben már közel 60 000 példány és több ezer típus volt a gyűjtemény tulajdonában. Halála után (1922) Szilády Zoltán vette át a gyűjteményt. Soós Árpád már korábban is itt dolgozott, a háború után ő lett a kurátor (1945. után fizetéssel).
A második világháború alatt a gyűjteményt a teljes Állattári anyaggal együtt a múzeum pincéjében őrizték, azonban 1944-ben Szilády Zoltán Pomázi lakására magával vitte a legyeket, hogy megóvja Budapest ostromától*. Az 1956-os események során egy szovjet harckocsi gránátbelövését követő tűzvészben illetve az oltási munkálatok során szinte teljesen elpusztult (közel 300.000 példány 75%-a, kb. 2.000 névhordozó típussal együtt). Csak a torpikkelynélküli (acalyptrás) legyek egy része maradt meg némi szerencsével, ugyanis ezzel a csoporttal Soós Árpád foglalkozott, aki a poloskagyűjteményben ideiglenesen magával vitte az anyagot. Az egész szerencsétlenségben a legsajnálatosabb dolog, hogy az alig egy évvel korábban megörökölt Thalhammer János-féle rendkívül értékes gyűjtemény is az enyészeté lett. A tűzvészben semmisült meg a mintegy 5.000 tételből álló könyvtár is.
A pusztítást követően Mihályi Ferenc hatalmas gyűjtésbe kezdett, és szakadatlanul járta Magyarországot, hogy újra felállíthassa az országot reprezentáló gyűjteményt. Ebben a munkában külföldi intézmények (berlini Zoológiai Múzeum, Német Entomológiai Intézet, szentpétervári Zoológiai Múzeum) ajándékozással is a segítségére voltak. aki Mihályi Ferencnek adta át a gyűjteményt. Papp László 1975-től (1982-85. kivételével) 2011-ig volt a gyűjtemény kurátora. A gyűjtemény intenzív fejlesztésébe 1975-től Papp László is bekapcsolódott. Ekkor már újra megközelítette a 300 ezer példányt a gyűjtemény. Papp László új alapokra helyezte a gyűjtemény kezelését. Szigorú protokoll rendszert vezetett be a múzeumbogarak távoltartására (levendulaolaj, illetve karantén), valamint a gyarapodások minőségi szűrésére is (csak kutató által válogatott anyag kerülhet be a gyűjteménybe). Minden alkalmat megragadott, hogy a gyűjteményt gyarapítsa. A gyűjtemény legsikeresebb gyűjtőútjai is az ő nevéhez fűződnek (pl. Dél-Afrika, Taiwan).
2011-től Lengyel Gábor vette át a gyűjtemény vezetését. Jelenleg közel egymillió kétszárnyú egyedet őrzünk a gyűjteményben. Ennek, valamint az utóbbi három évtized megfeszített és átgondolt gyűjteményfejlesztésének köszönhető, hogy gyűjteményünk újra nemzetközileg elismert, bizonyos csoportok esetén megkerülhetetlen tényező. A különlenyomatok, szakkönyvek ismételt beszerzése és későbbi gyarapítása is sikeres volt, a könyvtár jelenleg mintegy 12.000 tételt tartalmaz.
Az MTM Kétszárnyúak gyűjteménye a nemzetközi legyészet meghatározó alakítója volt már a kezedtektől fogva.
Már az 1900-as évek elején világszerte ismertté vált a magyar dipterológia Kertész Kálmán
katalógusaival (palearktikus és világkatalógusok).
Soós Árpád és Papp László szerkesztették az 1984 és 1993 között megjelent Catalogue of Palearctic Diptera című 13 kötetes, nemzetközi kooperációban készült könyvsorozatot.
Gyűjteményünk rendezte az Első Nemzetközi Dipterológiai Konferenciát 1986-ban, amelyet azóta is megrendeznek négyévente a világ más-más helyszínein (a következő 2014 - Potsdam).
1992-ben kezdődött és 2000-re fejeződött be a palearktikus kétszárnyúakat átfogó négykötetes kézikönyv sorozat készítése (Contributions to a Manual of Palaearctic Diptera). Ezt a munkát a Papp László és Darvas Béla által vezetett nemzetközi munkacsoport végezte.
Kiemelkedő munka még a 2000-ben megjelent hazánk kétszárnyúfajait tartalmazó kötet (Checklist of the Diptera of Hungary).
A 2010-ben hazánkban megrendezett Nemzetközi Rovartani Konresszus legyészeti szekcióját gyűjteményünk szervezte.
Anthrenus, kölcsönzések
Érdekességek a gyűjtemény történetéből
Idegen a gyűjteményben
A hitleri Németország 1944-ben hazánkat megszállta.
Budapesten valamennyi fontos állami intézmény német vagy fasiszta ellenőrzés alá került.
A gyűjtemény akkori kurátora
Soós Árpád egyik reggel a gyűjteménybe belépve egy hosszú fekete bőrkabátot látott meg felakasztva az egyik fogasra. Ijedtséggel és felháborodottsággal vegyes érzelmekkel indult beljebb a kabát gazdáját keresve. Szobájába lépve egy férfit pillantott meg az asztalánál, aki, amint meglátta az érkező házigazdát vigyázzba vágta magát, bokáját összecsapva tiszteletteljesen üdvözölte a kurátort. Willi Hennig (híres német legyész valamint a kladisztika megalapítója), mint Wehrmacht katona éppen Budapesten volt az egységével és szerette volna meglátogatni a gyűjteményt. A felismerés után Soós Árpád illően vendégül látta a híres idegent és hosszasan, barátilag elbeszélgettek.
Szerencsés feledékenység
Az 1956-os tűzvész során nem csak a gyűjteményi példányok, hanem a kölcsönzési adminisztráció is megsemmisült, így sok anyagunk kölcsönzésben felejtődött külföldön. A véletlennek és az internetes információáradatnak köszönhetően azóta néhány típusunk azonban megkerült, amelyek eredetét az eredeti publikációk alapján sikerült bizonyítani.