The history of the Diptera collection
According to the first notes, the Hungarian National Museum (the predecessor of the HNHM) received three fly specimens as a gift in 1851. Soon, in 1856 there were diptera types in the museum, but there was no concept to develop the collection. Kálmán Kertész started to manage the collection in 1896 with seven drawers of different flies, amongst them the material of Pokorny. Thanks to his conscientious and devoted improvement of the collection more than 60 000 specimens and some thousand types were deposited in our collection. After his death (1922) Zoltán Szilády became the curator.
(coming soon in English)
A második világháború alatt a gyűjteményt a teljes Állattári anyaggal együtt a múzeum pincéjében őrizték, azonban 1944-ben Szilády Zoltán Pomázi éakására magával vitte a legyeket, hogy megóvja Budapest ostromától*. Az 1956-os események során egy szovjet harckocsi gránátbelövését követő tűzvészben illetve az oltási munkálatok során szinte teljesen elpusztult (közel 300.000 példány 75%-a, kb. 2.000 névhordozó típussal együtt). Csak a torpikkelynélküli (acalyptrás) legyek egy része maradt meg némi szerencsével, ugyanis ezzel a csoporttal Soós Árpád foglalkozott, aki a poloskagyűjteményben ideiglenesen magával vitte az anyagot. Az egész szerencsétlenségben a legsajnálatosabb dolog, hogy az alig egy évvel korábban megörökölt Thalhammer János-féle rendkívül értékes gyűjtemény is az enyészeté lett. A tűzvészben semmisült meg a mintegy 5.000 tételből álló könyvtár is.
(coming soon in English)
A pusztítást követően Mihályi Ferenc hatalmas gyűjtésbe kezdett, és szakadatlanul járta Magyarországot, hogy újra felállíthassa az országot reprezentáló gyűjteményt. Ebben a munkában külföldi intézmények (berlini Zoológiai Múzeum, Német Entomológiai Intézet, szentpétervári Zoológiai Múzeum) ajándékozással is a segítségére voltak. aki Mihályi Ferencnek adta át a gyűjteményt. Papp László 1975-től (1982-85. kivételével) 2011-ig volt a gyűjtemény kurátora. A gyűjtemény intenzív fejlesztésébe 1975-től Papp László is bekapcsolódott. Ekkor már újra megközelítette a 300 ezer példányt a gyűjtemény. Papp László új alapokra helyezte a gyűjtemény kezelését. Szigorú protokoll rendszert vezetett be a múzeumbogarak távoltartására (levendulaolaj, illetve karantén), valamint a gyarapodások minőségi szűrésére is (csak kutató által válogatott anyag kerülhet be a gyűjteménybe). Minden alkalmat megragadott, hogy a gyűjteményt gyarapítsa. A gyűjtemény legsikeresebb gyűjtőútjai is az ő nevéhez fűződnek (pl. Dél-Afrika, Taiwan).
(coming soon in English)
2011-től Lengyel Gábor vette át a gyűjtemény vezetését. Jelenleg közel egymillió kétszárnyú egyedet őrzünk a gyűjteményben. Ennek, valamint az utóbbi három évtized megfeszített és átgondolt gyűjteményfejlesztésének köszönhető, hogy gyűjteményünk újra nemzetközileg elismert, bizonyos csoportok esetén megkerülhetetlen tényező. A különlenyomatok, szakkönyvek ismételt beszerzése és későbbi gyarapítása is sikeres volt, a könyvtár jelenleg mintegy 12.000 tételt tartalmaz.
(coming soon in English)
Az MTM Kétszárnyúak gyűjteménye a nemzetközi legyészet meghatározó alakítója volt már a kezedtektől fogva.
Már az 1900-as évek elején világszerte ismertté vált a magyar dipterológia Kertész Kálmán
katalógusaival (palearktikus és világkatalógusok).
Soós Árpád és Papp László szerkesztették (és részben itt is írták) az 1984 és 1993 között megjelent Catalogue of Palearctic Diptera című 13 kötetes, nemzetközi kooperációban készült könyvsorozatot.
Gyűjteményünk rendezte az első nemzetközi dipterológiai kongresszust 1986-ban, amelyet azóta is megrendeznek négyévente a világ más-más helyszínein (a következő 2014 - Potsdam). 1992-ben kezdődött és 2000-re fejeződött be a palearktikus kétszárnyúakat átfogó négykötetes kézikönyv sorozat készítése (Contributions to a Manual of Palaearctic Diptera). Ezt a munkát a Papp László és Darvas Béla által vezetett nemzetközi munkacsoport végezte. Kiemelkedő munka még a 2000-ben megjelent hazánk kétszárnyúfajait tartalmazó kötet (Checklist of the Diptera of Hungary).
A 2010-ben hazánkban megrendezett Nemzetközi Rovartani Konresszus legyészeti szekcióját gyűjteményünk szervezte.
(coming soon in English)
Érdekességek a gyűjtemény történetéből
(coming soon in English)
Idegen a gyűjteményben
A hitleri Németország 1944-ben hazánkat megszállta.
Budapesten valamennyi fontos állami intézmény német vagy fasiszta ellenőrzés alá került.
A gyűjtemény akkori kurátora
Soós Árpád egyik reggel a gyűjteménybe belépve egy hosszú fekete bőrkabátot látott meg felakasztva az egyik fogasra. Ijedtséggel és felháborodottsággal vegyes érzelmekkel indult beljebb a kabát gazdáját keresve. Szobájába lépve egy férfit pillantott meg az asztalánál, aki, amint meglátta az érkező házigazdát vigyázzba vágta magát, bokáját összecsapva tiszteletteljesen üdvözölte a kurátort. Willi Hennig (híres német legyész valamint a kladisztika megalapítója), mint Wehrmacht katona éppen Budapesten volt az egységével és szerette volna meglátogatni a gyűjteményt. A felismerés után Soós Árpád illően vendégül látta a híres idegent és hosszasan, barátilag elbeszélgettek.
Szerencsés feledékenység
Az 1956-os tűzvész során nem csak a gyűjteményi példányok, hanem a kölcsönzési adminisztráció is megsemmisült, így sok anyagunk kölcsönzésben maradt külföldön. A véletlennek és az internetes információáradatnak köszönhetően azóta néhány típusunk is megkereült, amelyek eredetét az eredeti publikációk alapján sikerült bizonyítani.